Fairy Tail - Intézeti szórakozás

 

Lucy szemszöge...

  Az intézet épülete megviselt volt és nagyon nagyon régi. Látszott rajta, hogy az államot cseppet sem érdekli a sorsa, mivel elitélik az itt élőket, gondolván egytől-egyig bűnözők. Pedig ha ismernék a mi szemszögünkből a történetet, akkor biztosan máshogy gondolnák!

- Megérkeztünk. Befelé! - utasított a rendőr aki elkísért. Igaz is... a nevem Lucy Hearthfilia, 17 éves vagyok. 2 hónapja bűnt követtem el és ezért intézetbe küldtek... és most itt vagyok... a Fiore Intézetben. Tulajdonképpen nem követtem el olyan súlyos szabálysértést, csupán az apám tehet róla, hogy ide küldtek, mivel utál engem és egyből elfogadta az ajánlatot, miszerint beköltözök egy intézetbe bizonytalan időre. Az igazat megvallva én sem bánom, hogy el kellett jönnöm otthonról. Nem igazán értek egyet azzal a mondással, hogy "Mindenhol jó, de a legjobb otthon". Az én esetemben bárhol jobb mint otthon. Az anyám meghalt jó pár évvel ezelőtt, azóta egyedül élek az apámmal, meg persze a szolgálókkal. Gazdag családból származok. Az apámnak rengeteg szolgája van, de nem csak szolgák, szakácsok, kertgondozók, takarítónők és minden egyéb. Nem spórol a pénzzel az már biztos. De elég a szóbol, ideje megismerkednem az új életemmel... kíváncsi vagyok az itt lakókra. Elképzelésem szerint egytől-egyik emós külsejű, sokkal durvább dolgokat elkövetett fazonokkal fogok találkozni. Hurrá! Egy élmény lesz.

- Lucy Hearthfilia. - mondtam a nevem, a portásnak, aki legalább száz évesnek nézett ki. Válaszul morgott egyet és felállt, leakasztott egy kulcsot az asztala mögött lévő kulcsos szekrényből és intett, hogy kövessem. Az intézet ugyanolyan romos volt belül is mint kívül. A falakról le volt kopva a festék a vakolattal együtt. Az ajtók kopottak voltak és minden féle karcolások és vésésel voltak rajtuk. Tisztára mint egy kísértet ház!

  A portásnő (időközben megtudtam a nevét, Marge) egyszercsak megállt egy szoba előtt, amire a 128-as szám volt írva. Miután kezembe nyomta a kulcsot, távozott. Gyorsan kinyitottam az ajtót és bementem. A szoba nem volt túl nagy, de így is nagyobb mint amire számítottam. Jó állapotban volt, látszott, hogy még senki sem használta előttem. A falak hófehérek voltak, egyátalán nem koszosak. Összesen egy ablak volt, széles párkánnyal. A szobában volt még egy ágy mellette egy éjjeli szekrénnyel és azon egy éjjeli lámpával, egy karosszék, egy ruhásszekrény, egy fiókos íróasztal egy olvasó lámpával, egy könyvespolc és egy szőnyeg. Az összes bútor régimódi volt, de egyik sem kopott... viszont csupa por. Ráfér egy takarítás, na meg egy kis felújítás, hiszen feltételezem, hogy sok időt fogok itt tölteni. Mielőtt eljöttem kivettem a bankszámlámról az összes pénzemet és mellé még apám széfjéből is lenyúltam egy kevésnek számító összeget. Legalábbis apámnak ennyi semmit sem számít.
  Ideje volt megismerkednem a ház többi részével is, a lakókról nem is beszélve. Érkezésem előtt kicsit feltérképeztem az épületet az internet segítségével, kezdve az alaprajzzal, amit ki is nyomtattam és elhoztam magammal. Kivettem a táskámból a térképet és útnak indultam. Elsőnek a mosdót néztem meg, aztán az étkezőt. A folyosó egyik ablakán kinézve láttam, hogy sokan vannak az udvaron. Tehát ezért nem találkoztam senkivel sem. Visszamentem a szobámba, kipakoltam, aztán felkaptam a fekete bőrdzsekimet és elhagytam a szobát. Az ajtót zárva, lépések zajára lettem figyelmes. A folyosó jobb vége felé pillantottam. Egy hosszú, barna hajú lány közeledett felém, az arcát még nem láttam. Kék toppot és barna csőszárú gatyát viselet. Az első megismerendő személy... 

- Ööö...izé...szia! Engem Lucynak hívnak. Ma érkeztem, nagyon örülök! - köszöntem.

- Lucy??? - hallottam meg egy ismerős hangot.

- Kana? - döbbentem meg teljesen.

- Hát tényleg te vagy az! - borult a nyakamba általános iskolai barátnőm. - Mit keresel te itt? 

- Ööö... mondjuk, hogy megelégeltem az apám viselkedését. - grimaszoltam.

- Értem. Nos... nem csodálom. - jegyezte meg szomorú arccal. 

- És te mit keresel itt? - érdeklődtem.

- Olyan fél évvel ezelőtt kaptak el gyújtogatásért. - válaszolta nevetve.

Elnevettem magam. - Gondolhattam volna, hiszen általánosban is sokat gyújtogattál. Jobban mondva gyújtogattunk. - mosolyogtam rá.

- Hát, igen...

 

Natsu szemszöge...

 Gray untatott a szokásos hülyeségeivel, miközben

Oldal: Fairy Tail - Intézeti szórakozás
♡♥♡♥ Anime Fanfictions ♥♡♥♡ - © 2008 - 2025 - anime-fanfictions.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen honlap készítő az Ön számára is használható! A saját honlapok itt: Ingyen honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat